A Hévízi-gyógytó 4,44 ha kiterjedésével és az őt körülvevő 50 ha területű véderdővel Európa legnagyobb gyógyító erejű, melegvizes tava. Ez a tó különleges képződmény, hiszen ellentétben a többi melegvizes tóval, melyek általában vulkanikus eredetű helyeken, agyag- vagy sziklatalajban vannak, a Hévízi-tó tőzegmedrű forrástó.

Megosztás    

Hévíz a Balaton északnyugati csücskénél fekszik. A település az egyik legismertebb magyarországi fürdőzőhely. Itt terül el a világ legnagyobb melegvizű, biológiailag aktív, természetes forrástava, mely testet és lelket egyaránt felüdít. Az ernyedt, lebegő érzés a vízben, a ringatózó lótuszok és a fák zöldellő lombkoronája nyugtatja az idegrendszert, s együttesen a gyógyulás pszichikai elemét jelentik. Télen a kicsapódó gőzből párasapka képződik a tó felszínén, ami gátolja a víz lehűlését, ugyanakkor egy természetes inhalatorium alakul ki. amelynek 4,5 hektáros felszíne csábítóan gőzölög a fagyos téli tájban. A Hévízi tó természetvédelmi területen fekszik. A tavat körülvevő lápok, forrásbarlang és a tó is védett természeti ritkaság. A Hévízi-tó hőmérséklete a föld mélyéből előtörő hideg és meleg forrásvizek keveredésének eredménye. Ez a kevert meleg víz táplálja a tavat. A tó vizének átlagos hőmérséklete nyáron 35-36 C, amely még a leghidegebb télben sem süllyed 26 C alá.
A víz a tó szintje alatt mintegy 40 méter mélységben lévő forrásbarlangból származik, ide 93%-ban meleg (41 C hőmérsékletű) és 7%-ban hideg (26 C) víz lép be. Bár a tó vizének eredete már az ókoriakat is foglalkoztatta, a 48 méter mélyen lévő forrást több évtizednyi próbálkozás után csak 1975-ben sikerült először megközelíteni és pontosan felmérni. A tó közel 127 000 m3-nyi vízkészlete 3,5 nap alatt teljesen kicserélődik, így érthető, hogy miért annyira tiszta a víz az év bármely időszakában. A hévízi tó különlegessége, hogy nem nevezhető állóvíznek. Különlegességét növeli még az a páratlan természeti látvány, ami az odalátogatót fogadja: a park közepén elhelyezkedő csillogó víz, a vízfelszínt borító páraréteg és az indiai vörös tündérrózsa, amely az egész tóban mindenhol fellelhető. A tó körüli lombhullató mocsárciprus fasorok, amelyek az egyediségét fokozzák.

	Jan-Febr	Márc-Ápr	Máj	Jún-Aug	Szept	Okt	Nov	Dec
Nyitás	9:00	8:30	8:30	8:00	8:00	8:00	8:30	9:00
Pénztárz.	16:00	16:30	17:30	19:00	18:00	17:00	16:00	16:00
Fürdési idő	16:30	17:00	18:00	19:30	18:30	17:30	16:30	16:30
Fürdőzárás	17:00	17:30	18:30	20:00	19:00	18:00	17:00	17:00

3 órás belépő: 2100,- Ft

A tavat tápláló forrás a vizet állandó mozgásban tartja. A mélyből feltörő víz állandó körforgást végez. A különböző irányú áramlások a víz állandó összetételét, kicserélodését, és az iszap könnyű részeit is állandó körforgásban tartják. Ez az állandó kavargás, az alulról felfelé irányuló erőteljes nyomás a tóban fürdőzőnek könnyed, lebegő érzést kölcsönöz. Az egyenletes és állandó vízáramlás jótékony hatással van a szervezetre, mert a fürdőzőket állandó, enyhe
masszázsban részesíti.
A tó vize gáznemű anyagokban gazdag: kénhidrogént, szénsavat, metánt és rádiumgázokat tartalmaz. A vízbőséges gáztartalmát fürdőzés közben az ember önmagán észleli, mert bőrén sűrűn "rakódnak le" az apró gázbuborékok. A képződő gázbuborékok a bőr ingerlésén keresztül az egész idegrendszer működését befolyásolják. A gázok a bőrön át felszívódva közvetlen kémiai hatást fejtenek ki. A kis mennyiségben szervezetbe jutó gázoknak életműködést serkentő hatásuk van.
A hévízi iszap a maga nemében páratlan a világon. A gyógyító iszap (peloid) Hévízen valóságos ágyként béleli ki az egész tó belsejét. A 6-8 m-es tőzeget a feltörő víz forráskrátere fúrja át. Az iszap úgy képződik, hogy a forrás áramló vize a tozegtelepből finom részecskéket szakít le, s ezeket a maga vulkanikus iszapjával keverve, részint magában a tóban, részint a vízlevezető Hévíz-csatornában lerakja. Az iszapot tehát eredete alapján vulkanikus (fango = forrásüledék), és lápos (moor) iszapra oszthatjuk. A tófenék sajátos, valójában egyedülálló lápos, iszapos anyagát, a tó iszapját a nép régen "hévízi korpának" nevezte el. A "hévízi korpa" igen előkelő helyet foglalt el a gyógyiszapok között, részben összetételénél, részben radioaktivitásánál fogva. A hévízi iszap voltaképpen átmenet a tőzegek és a vulkanikus forrásiszapok között, tehát un. kevert iszap. Sokan, akik még nem ismerik a Hévízi-tó sajátosságát, a vízben lebegő "korpát" meglátva arra gondolnak, hogy a víz nem lehet egészen tiszta. Ez tévedés. A "korpa" nem szenny a vízben, hanem a gyógyhatás egyik hordozója. A tó felszínén állandóan találhatók ilyen iszapfoszlányok, melyeknek szétmorzsolásakor gáz válik ki, az iszap pedig újra a mélybe
süllyed. A "korpa" szerkezetileg finom, könnyű, mint az elégetett fa hamuja. Hirtelen légnyomáscsökkenés idején sokszor a tó teljes felszínét elborítja ez az iszapfoszlány. Ilyenkor mondják, hogy "esőt jelez a tó".
Az iszap 80 % szervetlen és 20 % szerves anyagot tartalmaz. Az ásványi alkotórészek közt a mész van túlsúlyban, mert a szárazanyag 60 %-át adja. A mészkő mellett kvarc, földpát, csillám és amfiból ismerhető fel. Ezeknek az apró, hegyes kristályú elemeknek jelentős szerepük van a bőrfelület ingerlésében. A kémiai vizsgálat az iszapból a szervetlen anyagok közül a kalcium, nátrium, magnézium, szilícium, vas, alumínium és titán szulfát, hidrogén-karbonát, klorid és jódod vegyületeit mutatta ki. A víz alatt elkorhadt növényi anyagok maradékai a forrásvíz által fellazított tőzegréteg szerves részeit jelentik, s bennük a kovamoszatok vázai, kagylóhéj-törmelékei növelik a bort ingerlo fizikai gyógyhatást. Az iszapban levő rádiumsók és redukált kénvegyületek a gyógytényezők különleges értékei. A hévízi gyógyiszap rádiumos hatása a fájdalomcsillapító sugárzásával a szervezet mélyére hatva elősegíti és növeli az anyagcserét, élénkíti a mirigyműködését, megnyugtatja az idegrendszert és a sejtműködést a gyógyulás irányába befolyásolja. A hévízi lápos iszap radontartalma az ország minden iszapja közül a legnagyobb. A tó egyetlen természetes iszapfürdőnek tekinthető. A Lótusz-öböl vastag fenékiszapja, mint taposófürdő az alsó végtagok vénás betegségeinek és izületi deformitásainak kezelésében fontos.

A tó legszebb növénye - a tündérrózsa - Hévíz szimbóluma lett, s bekerült a város címerébe és zászlajába is. Az indiai és egyiptomi színes tündérrózsákat 1898-ban honosították meg a tóban.
Lovassy Sándor, a keszthelyi gazdasági tanintézet tanára 1898-ban kísérletezni kezdett az Indiából és Afrikából behozott "lótuszok" meghonosításával. Néhány év múlva egész Közép-Európában egyedül itt virágoztak a szabadban a melegvízi tündérrózsák. Egy, a rózsaszínű Indiai vörös tündérrózsa honosodott meg. Az őshonos fehér tündérrózsa inkább a lefolyócsatornában fordul elő. A szigorúan védett növények virágzása már nyár elején elkezdődik, s egészen november végéig eltart. A tündérrózsa levelei a tó párolgását fékezik, a fenéken szertekúszó indák pedig a rádiumos gyógyiszapot védik.