A Keszthelyi-öböl térségében, a nyüzsgő Balaton-parttól néhány kilométerre találunk még szabad, érintetlen területeket. A változatos növény- és állatvilágot, a különböző természeti formákat bemutató tanösvényeket mindenkinek érdemes megtekintenie.

Kapcsolódó oldal: Balcsi.net

Megközelítése: A gyenesdiási Lőtértől az Országos Kéktúra útvonalát követve, majd a piros jelzésen haladva érjük el a Hatlábú pajtát. Itt padok, pihenőhely, esőbeálló várja az erre látogató turistát. Itt találjuk Ferenc József fáját és innen indul ki a piros kereszt jelzés, mely erős kaptatóval vezet fel a Szék-tetőre.

Megközelítése:
Vonyarcvashegy, Rákóczi Ferenc utcán haladva utunk a zöld sáv jelzés mentén vonul be a hegységbe. Néhány száz méter után egy kiszélesedő tisztás mentén a Cseri kapu tárul elénk. Ez a valamikori madármegfigyelő állomáshely, ma is nagyon szép színfoltja a hegység déli kapuzatainak. Itt kulcsosház, padok, pihenőhely várja az erre látogató turistát.
Cseri kapu: Egy természetes (csertölgyekkel szegélyezett) kapuzat bejáró a vonyarci Cseri erdőbe. Itt ágazik el az út háromfelé, de egyenesen haladva a Cser völgyben a Büdöskúti pusztára vezet fel a zöld turistajelzés.

Megközelítése: A Balatongyörök - Büdöskúti szilárd burkolatú üzemi úton. A pihenő a hegység déli kapujának is nevezhető, a gyalogos és kerékpáros túrázók egyik fő kiindulási pontja, mely több pihenőgarnitúrával, tűzrakóhellyel, kis játszótérrel, menedékházzal, illemhellyel ellátott, továbbá itt található az 1991-es Széchenyi emléktúra faragott faoszlopa is. Innen érhető el a Bél Mátyás kilátó. A közelben található a Balaton-felvidéki Nemzeti Park által létrehozott "Pele apó" tanösvény.

A gyermekekkel együtt kiránduló családoknak nagyszerű programot kínál Pele apó ösvénye. A Balatongyörök és Balatonederics között több rövidebb és hosszabb kőrútból álló 8.5 km hosszú 38 állomásból álló ösvény kifejezetten a gyermekek részére ajánlott. A térség erdei élőhelyeinek természeti értékeinek megismertetésére Pele Urat, a nagy pelét hívjuk segítségül,
aki amellett, hogy kis unokájából igyekszik rendes pelét faragni, és szeretné őt a peleélet rögös útján elindítani, számunkra is felfedi kedves erdejének megannyi apró titkát. A tanösvény a térség ismert látogatóhelyeiről (Afrika múzeum, Szépkilátó, Balatonederics, Balatongyörök Bélap-völgy) közelíthető meg. Az ösvény ismertetőtáblái magyar és angol nyelven szólnak a látogatókhoz.

Zalai turisták emlékhelye:
Megközelítése: Balatongyörök vagy Vállus felől a szilárd burkolatú üzemi úton.
Pad-kövi kilátó: megközelíthető a Büdöskúti pihenőtől nyugati irányban, a zöld háromszög jelzést követve.




Büdöskúti arborétum/pihenő:
A pihenő a hegység belső, központi helyén található, turistautak kereszteződési pontjában (piros, sárga, zöld, erdészeti útvonal). A közelben van a Büdöskúti erdészház, a Büdöskúti és a Szent Miklós forrás. Itt található egy erdészeti arborétum, aminek létesítését 1937-ben Horváth Károly erdőmérnök kezdte el, és amit 1954-ben tovább fejlesztettek. A pihenőhelyen asztal-pad garnitúra, ismertetőtábla és egy esőbeálló található.

Szent Miklós forrás:
A Szent Miklós forrás megközelíthető Büdöskút felől. A Szent Miklós-völgy a hegység egyik legromantikusabb völgye. A forrás hajdan bővizű volt, de az aszályos nyarak miatt vízhozama erősen lecsökkent.
A forrás fölötti domboldalon volt a Szt. Miklósról elnevezett pálos kolostor és templom, a hajdani Vállusszentmiklós. Az 1930-as években az épületek maradványi kőrakásszerű romhoz hasonlítottak, melyek mára szinte teljesen eltűntek.

A Nagymező a Keszthelyi-hegység egyik legkedveltebb kirándulóhelye, ahol kiépített szalonnasütőhelyek, asztalok - padok, focipálya, esőbeálló várja a kirándulókat.

A Ló-hegycsoport egyik oldalában kis barlangnyílás húzódik meg, amelyet a környékbeliek évszázadok óta egyetemlegesen Vadlánliknak neveznek. Nem más ez, mint egy emberkéz által kibővített széleróziós kőfülke. A századforduló táján a helybéliek titkos pálinkafőző helyként használták. A Nagymező felé haladva a Tücsökdomb aljában lévő feldiási csordakútig együtt haladó S és K+ jelzések közül, ha a sárgát választjuk, akkor egy meredeken emelkedő, vízmosásos úton juthatunk el ehhez a kőfülkéhez, de inkább emberkéz bővítette sziklaodúhoz. A dombot több, mint 70 éves fekete fenyves fedi.

A Dunántúli-középhegység legnyugatibb tagja. Területe 350 km2. A szűkebb értelemben vett Keszthelyi-hegység túlnyomórészt felsőtriász dolomitból épül fel, mészkő csak kisebb kiterjedésben található.

Dolomittömege változatos mikroreliefjével tűnik ki, ahol kipreparált dolomit kőoszlopok és látványos természetes kőzetfeltárások is megtalálhatók. A változatos karsztjelenségeket (barlangok, víznyelők, töbrök) mutató terjedelmes hátakat helyenként vad szurdokvölgyek választják el. A Kovácsi-hegy és a Tátika a Keszthelyi-hegység bazaltvidéke. Tanúhegyek, bazaltplatók, sokszög alakú bazaltoszlopok, 10 m-nél is magasabb falak díszítik a tájat. Ritka jelenségnek számítanak és ezért érdekes látnivalók a Bazaltfolyosó (Kovácsi-hegy) és az álkarsztos jelenségként számon tartott bazalt-dolinák, melyek mélyedéseiben apró tavacskák húzódnak meg.

A Keszthelyi-hegység dolomittömege, a szűkebb értelemben vett Keszthelyi-hegység hazánk egyik legváltozatosabb élővilágú vidéke, ahol a szubmediterrán xerotherm sztyeplejtőktől kezdve, a zárt tölgyeseken és bükkösökön át, a jégkori maradványokat őrző hideg szurdokvölgyekig igen sok élőhelytípus megtalálható, különlegesen gazdag, egyedi értékeket is tartalmazó flórával és faunával. Az erdőtársulások közül kiemelkedő az országosan is ritka, különleges reliktum társulás, az elegyes karszterdő. Ebben a száraz-meleg termőhelyek fája, a virágos kőris (Fraxinus ornus) és a hűvös-üde helyeket kedvelő bükk (Fagus silvatica) elegyedik egymással és alkot olyan asszociációt, amelyhez több ritka növény kötődik, pl. fehér sás (Carex alba), tarka nádtippan (Calamagrostis varia), sziklai páfrányok. A Keszthelyi-hegység dolomitjáról közel 80 védett ill. fokozottan védett növényfaj ismert, mint például a nősziromfélék, orchideák (köztük az adriai sallangvirág /Himantoglossum adriaticum/, a légybangó /Ophrys insectifera/, a gérbics / Limodorum abortivum/), árvalányhajak, kökörcsinek, körtikék, szegfűfélék. Ugyanakkor a hegység az elmúlt évtizedekben igen jelentős károkat is szenvedett: a fajgazdag dolomitkopárokon és a karsztbokorerdők helyén fekete fenyőt (Pinus nigra) telepítettek, melyek sok helyen a vidék arculatát is meghatározzák. A Keszthelyi-hegység bazaltvidékének (Kovácsi-hegy, Tátika) bazaltdolináit állandó vízállások lápi, mocsári vegetációja díszíti, bükkelegyes gyertyános tölgyes környezetben. A több száz méter hosszú bazaltfolyosókban igen érdekes, mediterrán jellegű moha-zuzmó vegetációk találhatók. A Tátika Ősbükköse, a Szebike-erdő hatalmas bükkösei természetközeliek és igen festőiek. A Gyöngyösi-patakot kísérő égeres láperdő az egész Keszthelyi-hegység egyetlen, épségben megmaradt ilyen állománya, szabályozatlan, természetes vízfolyással.

A Keszthelyi-hegység állatvilága, különösen a gerinctelen fauna ma is nagyon gazdag. Számos olyan bogár- és lepkefaj élőhelye, amely országosan is ritka, pl. láncos futrinka (Carabus problematicus), lapos kékfutrinka (Carabus violaceus, amely az öreg bükkösök jellemző faja), kis szarvasbogár (Dorcus parallelepipedus) és hazánk legnagyobb pattanóbogara, a Stenagostus rufus, illetve kis apollólepke (Parnassius mnemosyne), farkasalmalepke (Zerynthia polyxena), kis tűzlepke (Thersamonia thersamon). A madarak egy része öreg fákban alakítja ki a fészkelőhelyét. Ezek közül gyakoriak a különböző cinege-fajok. A perem- és ligeterdők fajai a ritka fekete harkály (Dryocopus martius), és a kis fakopáncs (Dendrocopus minor) és a viszonylag gyakori zöld küllő (Picus viridis). Közönséges a lappantyú (Caprimulgus europaeus), gyakori a léprigó (Turdus viscivorus), az egerészölyv (Buteo buteo) és a héja (Accipiter gentilis). A terület vonzó denevérek számára is, az itt található barlangok (pl. Csodabogyós-barlang) pihenő-, telelőhelyül szolgálnak számukra. Megemlíthető a kis patkósorrú denevér (Rhinolophus hipposideros), a korai denevér (Nyctalus noctula), a fehértorkú denevér (Vespertilio murinus L.). A pelék, bár számuk csökken, megtalálhatók, mint például a nagy pele (Glis glis), vagy a mogyorós pele (Muscardinus avellanarius). A nyestek (Mustela foina) és a nyusztok (Mustela martes) egyre gyakrabban figyelhetők meg. A terület turisztikai szempontból kevésbé ismert, egy bemutatóhely és két tanösvény kínál aktív kikapcsolódási lehetőséget.