A vasútállomásról kilépve, jobbra, K-i irányban indulunk el a vasútvonal mentén a
Szent Mihály-domb (134 m) irányába.
Itt érjük el a D-i irányban vezető kék O jelzést, melyet követve 5 perc alatt elérkezünk a Szent Mihály-domb lábánál feltörő kitűnő és igen bővizű, jól foglalt Mihály forráshoz.
Erről a feketefenyővel benőtt dolomit börcről szép kilátásunk van a környező hegyekre, a Balatonra és annak somogyi partjára. A dombon álló a hangulatos, 1870-ben épült kis temetőkápolna.
A forráshoz tett kitérő után az előbb említet úton balra, É-i irányban haladunk a sok feltörő forrásvíztől nedves levegőn, a 71-es főútvonalig.
Erről É-i irányban haladunk, a felhagyott murvabánya felett jobbra bekanyarodunk és egyre feljebb haladunk a hegyoldalon, a szőlő és a legelő találkozási vonalán.
A
jelzést követve felérünk a
Kitaibel Pál kilátóra. Innen gyönyörű panoráma tárul elénk.
Utunk a
jelzés mentén vonul be a hegységbe. Néhány száz méter után egy kiszélesedő tisztás mentén a
Cseri kapu tárul elénk.
Ez a valamikori madármegfigyelő állomáshely, ma is nagyon szép színfoltja a hegység déli kapuzatainak.
Itt kulcsosház, padok, pihenőhely várja az erre látogató turistát.
Innen utunkat folytatva a
Malacos-tetőn át jobbra nyiladékon érünk el a Berzsenyi-kilátóra vezető erdei útra. Kis pihenő fogad bennünket a kilátó tövében, amely a hosszú emelkedő után (és előtt) szusszanásnyi időt ad a túrázónak.
A
Berzsenyi-kilátótól a
jelzésen haladunk tovább Büdöskútpusztáig.
É felé haladva tovább a
jelzésen, először a
Görbe-tető 437 m magas csúcsa mellett haladunk el, melynek során mellőzzük a Kutyasírokat.
Innen K-re a hegyoldalba leereszkedve, gyalogolva érkezünk a jó vizű
Szent Miklós-forráshoz.
A Vállus közigazgatási területéhez tartozó még ma is intenzíven működő forrás egykoron egy nagy halastavat is táplált fenn a hegyen (Köves-tető) az 1700-as években, amikor még szerzetesek éltek itt.
A régi elhagyatott mészégető gödrök mellett található hajdani, Szent Miklósról címzett pálos kolostor és templom, vagyis Vállusszentmiklós, sajnos már alig látható és inkább kőrakásszerű romjai fedezhetők csupán fel itt-ott.
Még talán a legjobban kivehetők a háromoldalú apsissal záródó kis templom alapfalai. Ettől délre a kolostor helyét, már csak a kincskeresőktől és mészégetőktől szétdobált kövek és gödrök jelzik.
A halastó ill. tóka medervonala még egy kicsit követhető, de már igen feltöltődött, ami már kedvezőtlen volt a működő forrásnak és természetvédelmi problémákat is magával hozott.
A sűrű erdőből kivezető gyalogösvényről utunk éles jobbra kanyarodással a
Eberi erdő gerincére jut.
Innen felmehetünk a
Hegyestű 416 m magas csúcsára.
Mára sajnos fenyőkkel benőtt, és így korlátozott kilátást nyújtó csúcs.
Ahogy gyalogolunk tovább, egyre jobban kitárul szemünk előtt a Tapolcai-medence csodálatosan szép bazalt kúpjaival.
Nemesvitáról elénk tárul a balatoni panoráma is, visszatekintve a Nagy- és Kis–hegyestű, valamint a Kő-orra gyönyörködtet.
